Céljaink, felismeréseink

Szembesülni és szembesíteni: ezzel a céllal kezdtük közös munkánkat. Az Evangélium egyetemes tükrébe tekintve leplezetlenül igazat mondani európai közelmúltunk történelmének sötét fejezeteiről, eseményeiről.

Magyarországon vészes mértékben elmaradt múlt-feltárás.  A korrekt emlékezés hiánya a teljes emberi, társadalmi értékrend válságához vezetett, és vezet napjainkban is.

Sajátos kiindulási pontunk az a történelmi ellentmondás, hogy a holokauszt népirtása egy alapvetően keresztény kontinensen, és ezen belül egy magát gyakran Mária országának meghatározó „keresztény” Magyarországon történt meg azzal a népcsoporttal, azaz a zsidósággal szemben, akik a „pogányból” kereszténnyé lett társadalmak számára szentnek tartott személyeket és Írásokat adták.

Meg kellett látnunk, hogyan váltak az Első Világháború nyomán a korabeli egyházak és hangadóik a nacionalizmus és fajelmélet eszmei támaszaivá és a Monarchia szétesése nyomán keletkezett politikai rendszerek kiszolgálóivá, eszközeivé a nemzeti szinteken zajló kirekesztésnek, jogfosztásnak, rablásnak és népirtásnak . E feltáró munka kapcsán 5 európai nemzet polgáraival találkoztunk, és cseréltünk gondolatot.

Nem kell Auschwitzig, vagy Jasenovacig mennünk, hogy felismerjük a fasiszta ideológia rémtetteit. Ehhez elég a saját hazánkban maradni. Magyarországon, Szlovákiában, Horvátországban, Lengyelországban, és más helyeken is a párhuzamok, egyezőségek kimutathatók. Felismertük, hogy kelet európai és  magyarországi népirtások valójában nem 1944-45-ben kezdődött, hanem akkor fejeződtek be.

Felismertük, azt is, hogy voltak egyszerű egyházi emberek, akik hitük alapján a saját egyházuk és egyházi sajtójukkal szemben, a hivatalos politika ellenére az utókornak is példát mutatva szavaikkal, tetteikkel ellentmondtak a kirekesztésnek, ezzel sokszor maguk is üldözötté váltak.

***

Ebben a paradoxonban uralt térben kerestük meg a holokauszt túlélőit, sokszor a mai emberek számára rejtett történelmű helyszíneit. (Budapesten a városmajori vagy zuglói nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságok helyszíneit, és egyéb más hazai tömeggyilkosságok helyét, Pusztavámon, Gönyűn, Kiskunhalason, stb stb.)

Munkánk során megkerestünk olyan európai (német, osztrák, lengyel, szlovák és magyar) keresztény személyeket és köröket, akik az emlékezés és szembenézés munkáját ragyogó világossággal és magas erkölcsi mércét felmutatva tették meg, vállalva mindezt akár a saját egyházuk hallgatásával szemben is.

Széles körű párbeszédet provokálva elemeztük az idáig vezető utat, és kerestük nemcsak a felelősöket, a politika, az intézményi rendszerek, és az egyén szintjén, hanem felelősséggel kezeltük a hazánkban kialakult történelmi szituációt.

Ez a hozzáállás hasonló bátor szembenézést váltott ki más nemzetek polgáraiból is. Mi magyarok, lengyelek, szlovákok, osztrákok, németek és határon túli Magyarok, mint pl. Izrael küldöttei, együtt tudtuk elemezni, feltárni és megbeszélni a feltáratlan múlt máig tartó hatását, és megtaláltuk a közös emberi, morális kapcsolódási pontokat nyelvtől, vallástól, napi politikától függetlenül.

(krucifix.hu@gmail.com)