Szövetségi útikalauz – I.

Kedves Olvasó!

Az a tapasztalatunk, hogy sok keresztény hiszi azt, hogy az Újszövetség egy önálló „keresztény” mű, amely leszakítva a BIBLIÁTÓL is értelmezhető, és egy új, önálló, keresztény hitvilág alapjairól szól.

Ezzel szemben az Újszövetség nem más, mint a zsidó néppel kötött szövetségek (ószövetségi írások) beteljesedése, annak egyenes folytatása. A Messiásukat (Megváltójukat) váró zsidó nép történelmének, kultúrájának, hitvilágának szerves része. Annyiban valóban új, hogy ekkor, illetve ez után válik a zsidó vallás közkinccsé, és a zsidó Messiás tanítványai ezután mennek a pogányok közé, hogy hirdessék, hogy Jézus személyében megérkezett a Megváltó. Ő Isten “áldozati báránya”, aki mindenki bűnéért adatott, és most már bárki üdvözülhet, aki benne hisz. Az akkor más istenekben hívő „pogány” népek körében (mint a görögök és rómaiak) erőteljesen hatott ez az üzenet, és tömegesen tértek be a zsidó evangéliumot terjesztők meggyőzése nyomán.

De lássuk lépésről lépésre, hogy mit is írnak az evangélisták. Hogy tisztán lássunk, fokozatosan haladunk, és igyekszünk egyszerűen és érthetően fogalmazni, hogy akár egy 13 éves kamasz is érthesse az ott leírtakat. Szeretnénk azoknak segíteni, akik eddig főleg csak magyarázatok, és mások elméletei alapján találkoztak a Szentírással. Szeretnénk önálló olvasásra, és gondolkodásra buzdítani!

Bízunk benne, hogy közös felfedezésünk hasonlítani fog annak a restaurátornak az élményéhez, aki lépésről lépésre hántja le az utólag felvitt rétegeket az eredeti freskóról. Először csak részek tűnnek a szeme elé az eddig rejtett képből, de azután egyszerre feltárul a lélegzetelállító eredeti azok alól a ráfestett képek alól, amiket a későbbi évszázadok tettek rá!

A  családfa

Miért a családfa leírásokkal kezdődnek az evangéliumok szövegei? Olyan részek ezek, amit a legtöbb olvasó az idegen nevek, a látszólag eseménytelen szöveg miatt unalmasnak ítél, és átugrik. Máté és Lukács is fontosnak tartotta, hogy Jézustól visszafelé levezesse a zsidó nép történelmét, szellemi hagyományát, kultúráját, vérvonalát.

Az Újszövetségi Szentírás központi személye Jézus nem születhetett sem görögnek, sem rómainak, sem egyiptominak vagy káldeusnak. Ezen ókori népek sokistenhite, bálványimádó kultúrái ekkor még, mintegy „vad olajágakként” várnak a „szelíd olajfába” való beoltásra.

Isten Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak adott ígéreteket. Velük kötött szövetséget, amit újra és újra megújított utódaikkal is. Ezt a népet választotta ki arra,  hogy  a pogány népek tanítójává legyen és közvetítse az Ő tervét, és így más népek is örömhírként  megtapasztalhassák az Írások beteljesedését, mely megváltásukhoz vezethet.

Az Újszövetség örömhíre pedig nem más, mint hogy az ősi ígéretek nyomán Júda törzséből megszületett a zsidók királya és messiása, a nemzedékeken át várt megváltó, gyógyító, aki áldozatával és szerepével minden nép és ember példájává, ígéretévé, és szabadítójává válik.

Tehát az újszövetség nem kezdet, hanem az Ószövetség folytatása, melyben a zsidó néppel kötött és folyamatosan megerősített szövetség teljesedik be.

Ez a jelentősége Jézus „családfájának, mely az ószövetségi írásokkal összevetve bizonyítja, hogy valóban ő a zsidók királya, a népek megváltója, Ábrahám, Izsák és Jákob leszármazottja.

Alapvetések

Mielőtt azonban továbbmegyünk Jézus életének és az újszövetségi történet újraolvasásában, meg kell állnunk, hogy több súlyos kérdést megbeszéljünk. Ez minden további lépést meghatároz.

Csak ezek tisztázása és ismerete segíthet megértenünk az Újszövetséget. Meggyőződésünk, hogy a valóságnak megfelelő ismeretek hatására a téveszmés magyarázatok összeomlanak. Ehhez nem kell mást tennünk, mint előítéletek nélkül elolvasni azt a művet, amit „Szentírásként” ismert meg a világ.

Az alábbiakban három kérdést tettünk fel magunknak.

  • Kinek és mikor adatott az ’új szövetség?’
  • Mennyiben más az Újszövetség, mint az Ószövetség?
  • Az Újszövetség felülírja, elveti, vagy megerősíti az Ószövetséget?

Ézsaiás próféta Kr. e. 740-700 (Jesua előtt) Jeruzsálemben hirdette ’Jahve’ üzenetét.  (Isten nevét valójában nem szabadott kiejteni. A négy betű, amely az Örökkévalóra utal a „jod hé vav hei” JHVH – a “kimondhatatlan név”, vagyok, aki vagyok…)

Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.”

Ésaiás könyve 55, 1-7

(Bő 700 évvel később, Jesua a názáreti zsinagógában Ésaiás tekercséből olvasta fel a rá vonatkozó jövendöléseket.)

De olvassuk el Jeremiás könyvéből a 31,27-34. Jeremiás Kr. előtt 600 évvel élt.

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és bevetem az Izráel házát és a Júda házát embernek magvával és baromnak magvával. És a miképpen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azonképen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr! Ama napokban nem mondják többé: Az atyák ették meg az egrest, és a fiak foga vásott el bele. Sőt inkább kiki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek, ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el bele. Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek. És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”

Ezek az írások a többszöri átfordítások ellenére is megőrizték JHVH szavát. Nem is igen kell se okoskodni, se kombinálni, se homályos elméleteket szőni, se különféle értelmezésekbe bonyolódni.

Tiszta egyszerű, világos mondatok Ésaiáson keresztül.

… „jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. „

Ezek a mondatok két viszonyrendszert is meghatároznak.

  1. Jahve örök szövetségét Dávid népével,
  2. meghatározza a „tanítói-tanítványi viszonyt” más behívott pogány népekkel kapcsolatban.

De gondoljuk végig Jeremiás által közvetített kijelentéseket is.

„ Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával.  Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr. Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”

.. „azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.

Tehát az Újszövetség nem más, mint a messiás Jézus által „szívbe írt Tóra”.  E szövetség megmásíthatatlan, örök voltát erősíti mindkét próféta szava. Mindkét szöveg azt is előre jelzi, hogy az újszövetség a „megbocsátás” szövetsége lesz.

Azt gondoljuk, hogy válaszokat találtunk a három feltett kérdésre.

Kinek és mikor adatott az új szövetség?

Mennyiben más az Újszövetség, mint az Ószövetség?

Az Újszövetség felülírja, elveti, vagy megerősíti az Ószövetséget?

Maga JHVH adja meg az egyértelmű választ! Ez olyannyira nyilvánvaló, hogy ezek után semmilyen külső magyarázatra nem szorulnak szavai. A szövetség újra kimondatott!

• • • • Ennek ellenére a keresztény történelem során számtalan elrettentő példát láttunk arra, hogy Isten kinyilvánított és többször megerősített szövetségével szemben „írástudó” emberek mást „tanítanak”az evangéliumról, mint amit az valójában hordoz. Több száz éven keresztül ezt gondtalanul meg is tehették, mivel a Biblia nyelve latin, az emberek jó része pedig analfabéta volt. Mára már szinte mindenki saját anyanyelvén olvashatja a Szentírást, amiből a sok fordítási hiba ellenére is kiragyog a valódi történet, mely sokszor gyökeresen ellentétes az igehirdetők nyílt, vagy rejtett antiszemitizmusával, ami tulajdonképpen egyenlő az Újszövetség tagadásával. • • • •

Jézus neve

Az Evangélium, azaz a megvalósult új szövetség megértéséhez több tényre kell odafigyelnünk. Fontos tisztázandó kérdés Jézus valódi neve.

A legtöbb, így a magyar nyelvbe is Jézus neve a görög nyelv szabályai szerint került be, ahol egy férfi nevének végére mindig „s” betűt kellett írni. (Ez igaz az összes próféta nevére is). A görögök számára Jézus valódi neve semmivel nem mondott többet, mint bármely más személynév. Így ebben a megváltoztatott, nyelvtanilag „görögösült alakban nem hordozza már sem a héber, sem a görög fülnek, sem más népeknek a mély jelentését.

Pedig Jézust, földi élete során soha nem hívták így. Eredeti héber neve: Jesua. Eredeti formájában: Jehosua, melynek jelentése „JHVH megszabadít”. Ez a jelentés csak egyetlen nép, a saját zsidó népe között nyert igazi értelmet. Ezen szólította édesanyja, családtagjai, tanítványai, Izrael népe: Jesua ben David. (Jesua, Dávid fia).  Jesua volt az, aki saját népéhez beszélt a zsinagógákban, gyógyított Galilea falvaiban és városaiban. Jeruzsálemben Jesua vitázott a Tóra igaz értelméért és szenvedett a szabadítást hozó kereszten.

Így nyeri el igazi értelmét, hogy miért, és miképpen nevezte meg Gábriel előre, amikor édesanyjának tudtul adta a fiú születésének ígéretét. Így kapja vissza az Evangélium szövege igazi összefüggését:

… „Nevezd nevét Jesuának, mert Ő szabadítja meg népét bűneiből.” (Máté 1,22).

Mi a továbbiakban mind az eredeti héber nevet, mind a Jézus nevet használni fogjuk. Ugyanígy járunk el a bibliai történelem más személyiségeinek neveivel is. Tesszük ezt azért, mert nem szeretnénk dogmatikusan vagy szűklátókörűen sulykolni a helyes névhasználatot. Tiszteletben tartjuk a magyar nyelvterületen tömegek számára ismerős és tisztelt névváltozatokat.

A bemerítő

A következőkben az evangéliumok alapján Johannan’ fogantatását és születésének körülményeit tekintjük át. Igen ám, de a magyar szóhasználat miatt érthetetlen és félre informáló „Johannan,’ a bemerítő” ténykedése és szerepe. Más nyelvekre lefordított BIBLIÁBAN  ’Johanan a bemerítő’ (bemerítő= babtist, baptista, taufer) viszonylag pontosan képezi le Johannan ténykedését.

Ám a szláv nyelvekben és a magyar fordításokban is János ténykedését ’keresztelésként’ említik. Ez súlyos félreértelmezéseket alapozott meg: azt a képzetet keltette évszázadokon át, hogy ő volt az „első keresztény”, vagy a kereszténység előfutára, vagyis anakroniszitkusan olyan képzeteket párosíthat össze az olvasó, ami nem állja meg a helyét. Sem ez a szó, sem a fogalom nem létezett Johanan idejében és még utána hosszú ideig.

Johanan, (bemerítő János) zsidó prédikátorkén, Ezsaiás próféta jövendölése alapján, Isten hamarosan eljövendő országát, és a pusztaságban történő lelki megtisztulás és felkészülés fontosságát hirdette.

Ezt szimbolizálta a Jordánban sokakon elvégzett rituális bemerítés. Lukács az „egész nép” rituális megtisztulásáról beszél.  Később visszatérünk Johanan személyére és működésére, és apjára Zakariásra, aki nem más, mint Lévi törzséből származó kohen pap. (Kohéniták=Mózes testvérének Áronnak a leszármazottai, közülük kerültek ki a Jeruzsálemi templom áldozatokat bemutató papjai.)

Gavri-Él  (Gábriel)

Látni fogjuk, hogy az evangéliumok az angyali látogatások sokaságáról számolnak be, melyek intenzíven körülveszik az evangéliumok kezdeti eseményeit. Vajon miért éppen Gabriel az, aki név szerint is említésre kerül? A hatalmas főangyalok egyike, neve jelentése szerint „Gavri-Él – „Isten erős embere”, már Izrael történelmének egy másik nagyon jelentős fordulóján is fontos üzenetet hozott. A babiloni fogságba hurcolt prófétának, Dánielnek. Nemcsak a 70 éves száműzetés végét, Jeruzsálem és a Szentély helyreállítását adta tudtul, hanem olyan titokzatos üzenetet is, ami a Messiás eljövetelére és az egész emberi történelem végső kifejletére vonatkozik.

Tudd meg azért, és gondold meg: a Jeruzsálem újraépítése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van; újra megépítik az utcákat és a kerítéseket, mégpedig viszontagságos időkben. A hatvankét hét elmúltával pedig kiirtják a Messiást, és senkije sem lesz.” (Dániel 9:27)

De most e kis kitérő után, tekintsük át az Evangélium, azaz az Újszövetség következő jelentős epizódját, amely Jesua származásának bemutatása után következik.

Johanan születése:

Tehát Gábriel, a messiási szabadítás hírnöke jelenik meg a jeruzsálemi templomhegyen, a Heródes által újjáépített II. Templomban, amikor Zakariás az oltárnál soros szolgálatát végzi, Abija rendje szerint. (Erről többet a Krónikák könyvéből tudhatunk meg.)

Mintha Ábrahám és Sára története ismétlődne meg, amikor az utódok létrehozásának természetes idején már túl lévő párnak utódot ígér. A lévita származáson túl azt is megtudjuk róluk, hogy a Tóra rendelkezései szerinti alázatos életet éltek, várva Izrael megváltását, az ígéretek teljesedését. Ahogyan annak idején Ábrahám, úgy Zakariás sem képes elsőre elhinni a kijelentés hatalmas szavait. Nemcsak a gyermektelenségük átkától szabadulhattak, hanem a születendő fiú különleges életmódját, feladatát, a Isten Szellemétől jövő erejét is előre vetíti Gábriel. Ezt erősíti az az ígéret, hogy az előtte 800 évvel élt Illés próféta szellemi utódja lesz.

• • • • Elijahu (Illés) az egész népet megcsaló idegen despota királyné varázsló orgiákkal telt bálványimádó kultusza ellen lépett fel. Izrael Istenéhez való lángoló szeretete nyomán a 12 kőből épült, Izraelt jelképező oltárra leszállt Ábrahám, Izsák Istenének tisztító tüze (1 Királyok 17). Ezt a lelkületet ígéri Gábriel bemerítő Jánosnak.• • • •

Jesua fogantatása:

Zakariás felesége Erzsébet már hat hónapos terhes, amikor Gábriel újabb küldetést teljesít.  A názereti Miriam-ot, vagyis Máriát keresi meg. Amikor Mária igent mond az isteni kiválasztásra, jó hírét, jegyességét és életét teszi kockára. A hírnök Gábriel azonban az Írásokat bizonyára jól ismerő Józsefnek Ésaiás szavaival adja meg a felmentő indoklást: „Azért történt mindez, hogy beteljesedjenek a prófétai szavai: A fiatal lány méhében fogan és fiút szül.”          (Ézsaiás 7:4).

Az angyal szavaiból egyértelmű, hogy a Messiás Király születését jelenti be, aki „Dávid trónján és Jákób háza felett” fog uralkodni. Királysága azonban nem a földi királyok korlátolt uralma, hanem olyan, aminek nem lesz vége…

Érthető hát Mária ujjongása, hiszen abban a várakozással teli légkörben őt mondhatja „boldognak minden nemzedék”, hogy a Messiás Király édesanyja lehet. Ám ahogyan Zakariás, ő sem csak személyes élete kiválasztottsága felett örül. Megrendítő szavakkal fejezik ki mindketten Isten örök szövetségi hűségét Ábrahámnak adott ígérethez és választott népe iránt, akikről most, a Messiás születésével hatalmas módon gondoskodik.

Jesua születése:

József és Mária elindul Bethlehembe, a kijelölt regisztráció pontjára, mivel Augusztus római császár elrendeli a birodalom népeinek összeírását. Józsefnek a saját városába, születési helyére kellet mennie feleségével együtt. Lukács (az evangélista) száraz tényként közli, hogy mikorra megérkeztek, a fogadó már megtelt. Ezért szült Mária az istállóban, ezért tette a bepólyált újszülöttet a jászolba.

(Bizton állíthatjuk, ─ismerve az állattartó népek kultúráját, a haszonállatok fontosságát, mely sokszor a család hosszú távú jövedelmének, megélhetésének és vagyonának egyetlen forrása, ─ hogy a bizalom és segítőkészség játszhatott szerepet abban, hogy e védett helyen hozta világra gyermekét Mária. Ebben az időben is, mint később is tapasztalhattuk, az állatokról való gondoskodás szinte minden mást megelőzött. Ezért is érthetetlenek a későbbi párhuzamok, sajnálkozások, elmélkedések a „számkivetettségről”, csupán azért, mert nem egy férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel zsúfolt tömegszálláson, hanem a szomszédos istálló épületben, vélhetően békésebb körülmények között született meg Jesua.)

A születés körülményeit nemcsak az angyali látogatások, hanem más égi jelek is kiemelik a történelmi események közül. Ilyen a csillag megjelenése. A Babilonban maradt zsidó csillagászok ismerik az ősi ígéreteket, tudják: Izrael messiás-királyának születését jelzi a rendkívüli jelenség.

„Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből.” (IV.Móz. 24.17)

Kiszámítván a lehetséges időt és helyet: „bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, aki megszületett? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki.” (Máté 2.2)

Heródes a Róma által kinevezett uralkodó, szintén pontosan tudja, ha valóban megszületett a messiás király, akkor vége a gyilkosságokkal, korrupcióval és Rómának való behódolással fenntartott hatalmának. Az írástudók Mikeás próféta írásaiból adnak pontos leírást arról, hogy a zsidó nép valódi királyának a júdeai Betlehemben kell megszületnie. Heródes feltétlenül meg akarja tudni a pontos helyet. Álnok módon kéri a bölcseket, hogy a jelek, és az írások alapján keressék meg a csecsemőt, hogy ő is hódolhasson neki.

A bölcsek elindulnak, követik a „bethlehemi csillagot”, mely vezeti őket. A csillag pontosan a helyszín felett áll meg.  Mások is értesülnek erről az eseményről. A közelben legeltető pásztoroknak is ugyanaz az angyal szól, aki az örömhírt közli, a várt „Megtartó” megszületett! A pásztorok mind fölkerekednek, és ők is hódolnak az újszülöttnek, majd szétviszik az örömhírt a környéken.

A bölcsekhez visszaindulásuk előtt álmukban angyal szól. Felfedi Heródes valódi szándékát, és inti őket, hogy más úton térjenek vissza hazájukba.  A bölcsek ezek után így is cselekednek.

Mikor az újszülött csecsemő nyolc napos lesz, ahogy Ábrahámtól kezdve minden zsidó fiút, körülmetélik, és nevezik őt Jesuának, ahogy Gavri-ÉI, (továbbiakban Gábriel) nevezte.

Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak.

Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre. Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek. Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek. Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre.” I Mózes 17.7-14)

Mirjam (továbbiakban Mária) a mózesi törvények által előírt „tisztulási időszak” után a gyermekével felmegy az alig 20 kilométernyire fekvő Jeruzsálembe, a Szentélybe, hogy szintén Mózes törvényei szerint, mint elsőszülöttet „kiváltsák” a papi szolgálat alól galamb-áldozat bemutatásával.

… az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod… egyhónapos korukban váltsd meg, öt ezüstsékelre becsülve…(4Mózes 18:15-16)”.

Itt találkozik a család Simeonnal, aki Jesuában, (továbbiakban Jézusban) meglátta a várt „szabadítót”. Simeon tudja, hogy addig nem halhat meg, ameddig ez a találkozás létre nem jön. A csecsemőt karjaiba veszi, és ezt mondja: „Mostantól bocsájtod el Uram a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben. Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet, amelyet készítettél minden népeknek szeme láttára. Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a Te népednek, az Izráelnek dicsőségére.(Lukács, 2/29-30)

Közben Heródes rájön, hogy a bölcsek nem fogják neki jelenteni a csecsemő fellelhetőségét. Hogy biztos legyen jövőbeli pozíciójában, aljas tettet követ el.  Bethlehemben minden újszülött gyermeket továbbá minden gyermeket 2 éves korig felmenően meggyilkoltat. Jézus nem volt köztük, ekkor már Egyiptomban volt a család, mivel Józsefet álmában figyelmeztette az Úrnak angyala, hogy Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Nem is mentek haza egészen Heródes haláláig.

• • • • Itt mi is megállhatunk, hogy átgondoljuk és összefoglaljuk az eddig történteket. Azt tapasztalhatjuk, hogy az Evangélium bázisa egy többszörösen kimondottan is megerősített szövetség keretein belül zajlik. Isten és egy általa választott nép „párbeszéde” mindennapi élete, történelmi helyzetei, konfliktusai, készítik elő a világot valami nagy változásra. Egyelőre még csak kívülállóként olvassuk a leírtakat. Még meg kell értenünk ennek a népnek, nemzetnek a kultúráját, hitét, történelmét. Még birkózunk az idegen nevekkel. Fontos végiggondolnunk, hogy ekkor, ebben a történetében ebben az időben „ÉN” az olvasó,  hol vagyok?!  Belül, vagy még kívül? Ezen a ponton az események az Izrael földjén élő zsidó nép belső eseményei. Ők az Atya házának  népe, lakói. Ők a szövetség népe, földrajzilag, társadalmilag behatárolható közösség, sajátos múlttal és szellemi örökséggel. Ezen a ponton még minden más nép külső szemlélő, kívülálló idegen, aki még nem kapta meg az atyai ház szeretetét, nevelését. De írva van a terv, hogy a most még kívülálló népek is meghívást kapnak, hogy az igaz Isten családjának tagjai lehessenek.  Évtizedek múltán lesz csak ez történelmi valóság. • • • •

Bánki-Simonyi    krucifix.hu@gmail.com

Jézus visszatérése Názáretbe

(szerkesztés alatt)